1.FEJEZET: A DÉLSZLÁV HÁBORÚ ALATT - A VUKOVÁRI FENEGYEREK ÉS A TITKOS HOMOKBÁNYA

 

Itt olyan pörgős, titkokkal és váratlan fordulatokkal teli kalandokat találsz, amelyekben valódi rejtélyek, bátor karakterek és megrázó történelmi viharok kelnek életre.

Egy vakmerő srác, egy elfeledett város és egy rejtély, ami a föld alatt fekszik... Ez nem egy unalmas történet! Ha szereted a rejtélyeket, a bátor karaktereket és a váratlan fordulatokat, akkor ezt neked találták ki.

AMIKOR A MÚLTAT ELFÚJJA A DÉLI SZÉL

 

A kilencvenes évek déli határvidéke nem papírszagú hivatalokról szólt, hanem arról, ki tud gyorsabban eltűnni a múltja elől. Ez a történet ott kezdődik, ahol a piros HTO-ból sárga gázolaj lett, ahol a német márka és a túlélés találkozott — és ahol egy szabadkai vagány új nevet, új életet és egy helyet kapott a déli aranyláz történetében.

LEGENDAUTAM – 34. FEJEZET: A SZÜRET, AMIBŐL LEGENDA LETT

Nálunk egyszer volt egy olyan szüret...

Bácsszőlős, 1990.

Aki azt hiszi, hogy egy szüret csak a szőlőről szól, az még nem volt velünk a dűlőben… Törköly, sör, eltűnt emberek és legendává érett káosz – egy nap, amire 40 év után is vigyorogva emlékszünk.

Van az a pillanat, ami nem csak munka volt, hanem illat, nevetés és egy kis „eltűnéses” rejtély. A baráti körben ebből lett a legenda, amit ma is ugyanazzal a mosollyal mesélünk.

A múlt velünk marad. Minden út egy legenda, ha van, aki elmesélje!

LEGENDAUTAM – 33. FEJEZET: A MÚLT VELÜNK MARAD, ÉS EZ ÍGY VAN JÓL!

 Ez a történet nem csupán évszámokról és helyszínekről szól. Ez az én személyes időutazásom: emlékezés a bácsalmási éjszakákra, a Nagy- és a Strand Presszóra, a motorok füstjére, a közös munkák izzadságára és a barátságokra, amik úgy tartanak össze minket, mint a láncszemek.

Megelevenedik a múlt: a diszkók világa, a presszók mélye, a családi húslevesek illata és azok a mindennapi küzdelmek, amik formáltak minket. Azért írom ezeket a sorokat, mert hiszem, hogy a múltunk velünk marad, és ezek a történetek adnak értelmet a jelennek is.

Tarts velem a pult mellé, a motoros törzshelyünkre vagy a falusi munkák sűrűjébe. Nosztalgiázzunk együtt, mert minden út egy legenda, ha van ki elmesélje.

LEGENDAUTAM – 32. FEJEZET: KASZKADŐRMUTATVÁNY A MOZGÓLÉPCSŐN

 Nem, nem egy filmforgatáson jártam, csak hazafelé tartottam a Szent János kórházból. Bottal, félig bénán a mozgólépcső néha olyan, mint egy hegycsúcs megmászása. A hazaúton várt rám a kórház és a Keleti pályaudvar között, azt még egy profi hollywoodi kaszkadőr is megirigyelte volna!

 Most megosztom veletek. Ebben a blogban az utazásaimat és mindennapi küzdelmeimet mesélem el – bottal, afáziával, de töretlen kedvvel. A „Legendautam” 32. fejezete egy budapesti kaland krónikája, ahol a mozgólépcső kifogott rajtam, de az emberség és a barátság segített hazaérni. EZ A TÖRTÉNET AZ IGAZ UTAM!

LEGENDAUTAM – 31. FEJEZET: MERT A SÜLT GALAMB NEM REPÜL BE AZ ABLAKON..

Ebben a fejezetben visszatérek ahhoz a helyhez, ahol a történetem egyik legfontosabb fordulópontja kezdődött: a Szent János Kórházhoz. Egyedül vágtam neki Budapestnek, bottal, fél kézzel és rengeteg bizonytalansággal, hogy újra találkozzak azzal az orvossal, akihez a műtét után először éreztem azt, hogy tényleg jobban vagyok. A régi emlékek, a mozgólépcső feletti félelem, a kórházi büfé habos kávéja és a váratlan segítségek mind egyetlen üzenetre mutattak: néha elég elindulni, és az út megmutatja, mire vagy képes.

LEGENDAUTAM – 30. FEJEZET: „ÉN NEM TUDTAM, MI AZ EPILEPSZIA, DE AZ EPILEPSZIA SE TUDTA, KI VAGYOK ÉN.

 

Vannak dolgok, amiket nem teszünk ki a címlapra. Én mégis megteszem.

Volt, hogy a roham olyan brutálisan jött, hogy bepisiltem. Megaláztatás? Az. De ez is én vagyok. A Legendautam nem a fényezésről szól, hanem az igazságról: arról, hogyan tanultam meg „rutinos epilepsziásként” emelt fővel élni.

Emlékeztek még 1994-re? A koptatott farmer, a rágógumi és a recsegő kazettás magnók illatára? Nekem ez volt az „aranyélet”... aztán jött egy csattanás, és minden szétesett. „Maradó sérült” lettem, de nem maradtam áldozat.

Sokan kérdeztétek, hogyan lettem a saját utam legendája. Hogyan küzdöttem meg a hívatlan lakótársammal, az Epilepsziával, és miért feszítettem szét nap mint nap a bal kezemmel a béna ujjaimat a kormányon, csak hogy újra érezzem a szelet az arcomban.

„Te meg én nem leszünk jóban, ledobtál magadról!” – morogtam Anyu régi Csepel kerékpárjának a porban ülve, véres kézzel. Akkor a sors sakk-mattot adott, de én találtam egy 26-os Mountain Bike-ot, és visszavágtam.

Hogyan alakítottam át a bringámat és az életemet? Hogyan lettem az utak királya egyetlen ép kézzel is? Ez a történet nem a sajnálatról, hanem a szabadságról szól.