Sokan látnak nap mint nap: botra támaszkodva, nehezen formálva a szavakat. De kevesen tudják, ki volt az a huszonéves srác, aki ereje teljében ütötte bele a saját minősítő sorszámát a föld alatti gázcsövekbe. Ez a fejezet arról a férfiről szól, aki voltam, és arról az éjszakáról a piros Nissanban, ami után megállt az idő.
Ez az én Aranyéletem Legendája. Nem tündérmese, hanem a húsba vágó valóság!
Egy vallomás a munkáról, Saciról, és arról a pillanatról, amikor minden elsötétült. Aki ismert akkor, talán érti. Aki nem, az most megismerhet. Harminc éve kínoz a kérdés: MIÉRT NEM KERESTEM MEG! Most végre leírom a választ – vagy legalábbis megpróbálom.
A gázcső, a piros Nissan és egy augusztusi nap, ami MINDEN elvett, de az emlékeimet meghagyta! Ez az én történetem, őszinteséggel!

