Emlékeztek még a fülledt szombat estékre a Nagypresszó előtt? Amikor nem a mobilokat nyomkodtuk, hanem a Casucci és a Ritt farmert igazgattuk, a lábunkon pedig ott feszült a legendás fekete jugó mamusz?
Ebben a fejezetben visszatérünk oda, ahol a gravitáció csak egy ajánlás volt. Novi Boy, a bácsalmási aszfalt királya megmutatja, hogyan kell egykerekezve szembenézni a zsarukkal, és mi történik, ha egy motor találkozik egy vasútállomási téglafallal...
Ez nem csak egy sztori a múltból. Ez a mi fiatalságunk, a kék füst illata és a feltámasztott motorok lázadása!
LEGENDAUTAM – 28. FEJEZET: Bácsalmás Mad Maxe és a repülő motorok éjszakája
Vannak városok, amiknek váruk van, büszke falaik, amik a múlt dicsőségét hirdetik. Nekünk, bácsalmási gyerekeknek a nyolcvanas években nem kellettek kövek. Nekünk ott volt Novi Boy. Ő nem egy történelemkönyvben élt, hanem az áruház sarkon parkolóban és Nagypresszó előtt, a porban, az olajban és a végtelen szabadságban. Ha ma visszatekintünk, rájövünk: ő volt a mi élő akcióhősünk, aki fittyet hányt a gravitációra és a rendőri zseblámpákra is. Ha te is ott álltál körben az áruház sarkán, vagy csak hallottál a repülő motorokról, tarts velünk! Ez a történet a mi fiatalságunkról, a bátorságról és arról a korszakról szól, amikor még a gravitáció is csak egy ajánlás volt.
A bácsalmási „Style” – Casucci, Ritt és a legendás Borovo mamusz.
Mielőtt azonban Novi Boy gázt adott volna, beszélnünk kell arról, hogyan is néztünk ki mi ott, a Nagypresszó környékén. Bácsalmáson a divat diktátora nem Párizs volt, hanem a déli határ túloldala. Aki adott magára, az Casucci vagy Ritt farmerben feszített – ezekért a cuccokért bizony átjártunk Szabadkára a piacra, és ha már ott voltunk, bedobtunk piacon, egy igazi túrós bureket is. Ezek nem egyszerű nadrágok voltak: igazi státuszszimbólumok, amikre megérte gyűjteni.
És a lábbeli? Na, az volt a korona az egészen! A fekete jugó mamusz. Tudjátok, az a puha, lapostalpú, a lábfején azzal a jellegzetes kis fekete gombbal. Ez volt az igazi jugoszláv import! Szabadka központjában, a korzó végén, a sarki épületben lévő Borovo üzletben lehetett levadászni. Aki kifogta, azonnal megvette, de volt, hogy többször is át kellett menni érte, mert ez volt a „kötelező trend Bácsalmáson”, és csak abban az egy boltban lehetett kapni.
De a motorosoknak is ez volt a kedvence: tökéletesen lehetett benne érezni a váltót. Novi Boy is ebben nyomta, vagy abban a bizonyos 42-es kínai tornacipőben. Tudjátok, a dorkóban, amit még órán vágtunk ki, mondván: nem kell új, ha kinőttük, jó lesz még, a nyári szünetet kibírja. Miközben a Casucci szára rásimult a motor tankjára, a fekete mamusz vagy a dorkó vékony talpa készen állt, hogy bármelyik pillanatban súrolja az aszfaltot.
Diszkóláz és a Nagypresszó visszhangja: Sziszegő kisfröccs, VBK és az éjszaka hőse a Novi Boy.
Minden egy fülledt szombat este kezdődött a Nagypresszó diszkóban. Ott ültünk a ruhatári pulton, a hatalmas tükörrel szemben, és vártuk, hogy a Lipka melyik számot teszi fel a Top 10-es slágerlistáról. A levegőben ott kavargott a szokásos diszkómoraj és a korszak jellegzetes cigifüstje – mert aki amúgy nem cigizett, a diszkóban akkor is rágyújtott, hogy menő legyen. Csávók, csajok, itt nem volt különbség. A tükörgolyó a mennyezeten szorgosan forgott, és az egész hely vibrált az izgalomtól.
A pulton ott úszott a kor slágeritala, a VBK (vörösbor–kóla) 1/1-es , a bátrabbak 2/1-ben kérték arányban, de nekem egy laza kisfröccs sokkal jobban csúszott. Csak odaszóltam: ’Egy sziszegő kisfröccsöt kérek!’
A pultos rutinos mozdulattal ragadta meg a szifon fejét. Itt nem volt méricskélés, csak a tiszta technika. Egyetlen rövid, határozott ’hoppá’ – a mutatóujj épp csak egy másodpercre nyomta meg a szóda fülét, pont annyira, hogy a sziszegő sugár ne verje ki a bort a pohárból, de a buborék jól megdolgozza. Ez volt az igazi ’adagolás-szabályozás’: a fül érzékeny érintésén múlt, hogy laza marad-e az a kisfröccs, vagy úszni fog a pult.
-A ruhatár pult afféle VIP páholy volt, csak épp senki sem fizetett érte
De az igazi buli sosem a tánctéren kezdődött. Valaki kintről egyszer csak berohant a presszóba… és bekiabált, hogy:
– Gyertek ki! Novi Boy műsort csinál!
Abban a pillanatban a diszkó fele kiürült. Rohantunk ki a presszó elé, ahol a sötét éjszakát két gyalogos rendőr zseblámpájának ideges fénye hasította át.
Párbaj a zseblámpák fényében
Ami kint fogadott minket, felért egy filmforgatással. Az úttest közepén ott állt a két rendőr, teljes tanácstalanságban. Próbálták a sötétben az zseblámpájának fénycsóvájával ’lekörözni’ Novi Boy-t, de ő aztán nem bujkált. A motorja teljes fordulaton pörgött, üveghangon bömbölt, és a gázfröccsök úgy pattantak vissza a gesztenyefa és a presszó fala között, hogy még a diszkó zenéjét is elnyomták.
Novi Boy kb. tíz méterre a rendőrök előtt egyszer csak megállt. Beállt a csend. Aztán hirtelen felkapta a motor elejét, és egykerekezve indult meg feléjük. Amikor melléjük ért, egy hajszálpontos mozdulattal megfordult a hátsó keréken, és miközben távolodott, a szabad kezével hanyagul hátraintett:
– Gyertek csak! Fogjatok el!”
És ezt eljátszotta még párszor! Amint a rendőrök tanácstalanul tettek felé öt-tíz métert, Novi Boy már fordult is, felrántotta a gépet, és ugyanazzal a pimasz mozdulattal, egy keréken távozott. Mi pedig ott álltunk a presszó előtt, Casucciban feszítem , szinte éreztem a kéthengeres Jawa kék füstjének illatát és a győzelem ízét. Novi Boy és a gépe azon az éjszakán legyőzhetetlen volt.
Mi pedig ott álltunk a presszó előtt, Casucciban vagy Ritt feszítve, szinte éreztük a kék füst illatát és a győzelem ízét.”
A nyikorgó ajtajú UAZ és az áruház sarki „gyorstalpaló”
Novi Boy-nak teljesen mindegy volt, mi van alatta. Láttuk őt feszíteni a pedálos Komáron, az utolsó szovjet protipusok bosszúja makrancos Verhovinán, a Simsontól az MZ-n át egészen a dübörgő, kéthengeres Jáváig. Neki nem volt „ellenség” a technika.
Ha valami megállt alatta az áruház sarkán, nem hívott segítséget: egyszerűen leült a betonra, elővette az alkatrész, és ott, mindenki szeme láttára dobott fel egy új hengert vagy cserélt dugattyúgyűrűt. Mi körben álltunk és feszülten néztük, hogyan is kell ezt csinálni, próbáltuk eltanulni a trükköket. Miközben az olajos alkatrészek között bűvölte a gépet, folyamatosan mesélt nekünk a legújabb kalandjairól, mi pedig ittuk minden szavát. Hihetetlen volt az a tempó: olyan gyorsan csinálta, hogy szinte követni sem lehetett a mozdulatait. Ott, az áruház sarkán Novi Boy nemcsak szerelt, hanem élő történelemórát tartott nekünk a szabadságról.
De a legnagyobbat akkor alakította, amikor a rendőrök egy nyikorgó ajtajú UAZ-zal eredtek a nyomába. Novi Boy nem esett pánikba: hazahúzott, és mire a járőr az udvarba ért, ő már szét is kapta a gépet. Ott ült a porban, alkatrészekkel körülvéve, amikor a rendőrök kiszálltak a kocsiból.
– „Te nem motoroztál az előbb?” – kérdezték gyanakvva.
Novi Boy tágra nyílt szemekkel, ártatlanul nézett fel:
– „Én? Dehogy! Látják, épp darabokban van a gép, szerelnem kell...”
A rendőrök csak hümmögtek a bajszuk alatt, nem tudtak mit tenni. Visszaszálltak az UAZ-ba, az ajtó még egyet jellegzetesen nyikordult, és elhajtottak. Alig fordultak ki az utca végén, Novi Boy „hip-hop” összerakta a motort, és tíz perc múlva már az áruház sarkán mesélte nekünk röhögve, hogyan járt túl a zsaruk eszén.
Retró motoros nosztalgia.
Aki a 80-as években Bácsalmás környékén motorozott, az tudja: ha nem menekültél el motorral a fehér csíkos oldalú UAZ elől, akkor nem is voltál igazi motoros. És aki ott állt az áruház sarkán vagy a mozi előtt, az pontosan tudja, merre meneküljünk. A sportcsarnok mögött, a Csajer, a nagypark hídig tartó szakasz, ahol az UAZ megakadt. A könyök utca, a volántelep mögötti kis köz, a focipálya környéke… ez csak néhány a sok menekülőhely közül.
Akkoriban, a Kádár-korszakban a rendőrnek nagy hatalma volt, mi motorosok pedig afféle csendes lázadók voltunk. Amit nem lett volna szabad, azt persze megcsináltuk: felraktuk a hátsó lábtartót a segédmotorra, pedig hivatalosan csak egy személy ülhetett volna rajta — nekünk természetes volt, hogy ketten megyünk. Ez adta az egésznek az ízét. És ez még csak az apróságok egyike.
A 80-as években ez különösen fontos volt, mert a Kádár-korszak rendőrei nagyon szigorúan vették a segédmotoros szabályokat — főleg Bácsalmás környékén. A garázsban vagy a sufniban aztán levizsgáztattuk a segédmotort… na de hogyan? Hát úgy, ahogy akkoriban szokás volt: a TSZ-ből „kölcsönkértük” a számbetű beütőt, és már ott is virított a vázon a CM50.
-de ez a fejezet most csak a Novi Boy-ról szól.
A vasútállomási „repülés” és a téglafalas tanulság
Az igazi bátorságpróba azonban a vasútállomáson várt rá. Ott állt az a híres, macskakővel kirakott rakodórámpa, egy masszív betonépítmény. Nekünk ez csak egy rakodóhely volt, Novi Boy-nak viszont egy kilövőállomás.
Azon a napon ismét meg akarta mutatni, hogy a gravitáció csak egy ajánlás. Nekilendült a rámpának, a motor üvöltött, majd a tetején elszakadt a földtől, és métereken át úszott a levegőben. De a lendület túl sok volt: a rámpa végén egy kíméletlen téglafalas kerítés várta. Novi Boy tehetetlenül, motorostul csapódott a falnak. A csattanás végigvisszhangzott az egész állomáson, a kerítés egy szakasza pedig egyszerűen kidőlt.
De ahogy a por leült, Novi Boy csak felállt, leverte a port a Ritt farmeréről, megigazította a mamuszát, és mintha mi sem történt volna, továbblépett. Amikor hírét vettük a dolognak, rögtön kimentünk a rámpához, és a legenda igaznak bizonyult: ott tátongott a hiányzó szakasz a téglakerítésen.
Hogy pontosan mi történt, azt ma már csak tippeljük. A pletykák szerint az utolsó szovjet prototípusok bosszúja lehetett egy makrancos Verhovinán, vagy egy elszabadult Simson S50-es ment neki a falnak. A lényeg viszont ugyanaz maradt. A téglafal leomlott! Novi Boy-nak kutya baja sem lett, csak egy apró csontrepedés emlékeztette arra az ugratásra.
Zárószó: A legenda marad
Novi Boy története a lázadásról és arról a megfoghatatlan szabadságról szólt, amit csak a nyolcvanas évek Bácsalmásán érezhettünk. Ma már talán mindenki biztonságosan közlekedik, de a szívünk egy kis darabja ott maradt a vasúti rámpa felett, a levegőben úszva. Novi Boy neve örökre beleégett a bácsalmási aszfaltba, és amíg mi emlékezünk rá, addig az a bizonyos motor soha nem áll le.
Te is ott voltál a presszónál, amikor Novi Boy a rendőröket szivatta? Én ott voltam, és azóta is előttem van az a kéthengeres Jawa kék füstje. Ti is tudjátok, mi történt valójában a vasútállomás téglakerítésével?
És emlékeztek még a fekete jugó mamuszára? Tudjátok, az a puha, a puha, lapostalpú, a lábfején azzal a jellegzetes kis fekete gombbal... Erre is emlékszel még?
De a történet itt még nem ért véget…
Egy legenda, amit én álmodtam meg – de még messze nincs vége…” „Ez csak a kezdet volt. A legenda él tovább.” Írta: Gründfelder Attila
Ha tetszett az írásom, írj bátran! Szívesen folytatom a beszélgetést veled. Facebookon így találsz meg: Gründfelder Attila (Egér) .Vagy keresd ezt a profilt: https://www.facebook.com/profile.php?id=100005975355818
🛡️ Ez a bejegyzés szerzői jogi védelem alatt áll.
Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 4.0
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése