Egy hamisítatlan időutazás a '80-as évek Bácsalmására, ahol egy picit félretesszük a motorokat, és megnézzük, honnan is indult ez a legenda.
Ez a rész a fiatalságról, az elnyűhetetlen generációról és a kisvárosi élet legszebb mozaikjairól szól.
Felidézzük a Művelődési Ház aranykorát, a sárga függönyös mozipénztár drámáit, a sötétben röpködő papírgalacsinokat és Lázó bácsi felejthetetlen, mustársárga Zaporozsecét.
Történet egy olyan korból, amikor a mozi előtti korláton lógtunk az esőben, mint a verebek, és amikor még semmilyen vihar vagy fagy nem foghatott ki rajtunk – mert mi pont olyan elnyűhetetlenek voltunk, mint a szovjet géppuska.
És megvan az az érzés, amikor a mögötted ülő a kilencedik sorban folyton belenyomta a térdét a széked támlájába?
.jpg)