GRÜNFELDER ATTILA VAGYOK , A NÉV, AMIT EGÉR ISMERSZ. HIVATALOS WEBOLDALAM: HTTPS://LEGENDAUTAM.HU

2025. november 1., szombat

LEGENDAUTAM – 7. FEJEZET A TOJÁSFEJEM ÉS A CAD-CAM KOPONYAREKONSTRUKCIÓS MŰTÉT

 







LEGENDAUTAM – 7. fejezet: A tojásfejem és a CAD-CAM koponyarekonstrukció Egy autóbaleset után impressziós koponyatörést szenvedtem, fejem úgy repedt meg, mint egy tojás héja. Anyám kitartása és az orvosi bátorság hozta el a megoldást: 2000-ben a Péterfy Sándor utcai Kórházban CAD-CAM technológiával rekonstruálták a koponyám, valószínűleg az elsők között Magyarországon. Ez a fejezet nemcsak egy műtét története, hanem a túlélés, a humor és az újrakezdés legendája.

                                                 LEGENDAUTAM – 7. fejezet

A tojásfejem és a CAD-CAM koponyarekonstrukcióra műtét

   A legendautam első fejezetében már írtam arról, hogyan lettem utas egy különös úton, ahol a fejem nemcsak gondolatokat, hanem törést is kapott. Nem képletesen – szó szerint. Impressiós koponyatörés. Ez az a fajta, amikor a koponyacsont nemcsak eltörik, hanem be is nyomódik az agy irányába. Mintha valaki túl erősen próbálna feltörni egy főtt tojást, de nem sikerül szépen – csak úgy szilánkosan, darabosan. A röntgenfelvételen a fejem pont úgy nézett ki, mint egy megrepedt tojás héja. Nem túl elegáns, de legalább vizuálisan könnyen érthető.

Aki akkoriban látott, talán emlékszik: a fejemen jól látszott a csonthiány. A pontos méretet nem tudom, mert a törés szilánkos volt, mint egy összetört porceláncsésze. De anyu nem hagyta annyiban. 2000 tavaszán kapcsolatot szervezett – mert ő ilyen volt, mindig mozgásban, mindig megoldást keresve. Akkoriban a CAD-CAM technológia még gyerekcipőben járt az orvostudományban, főleg a plasztikai sebészetben. Olyannyira új volt, hogy a zárójelentésem szerint valószínűleg én voltam az első beteg Magyarországon, akinél ezt a módszert alkalmazták koponyarekonstrukcióra.

A műtét, ami játék volt – majdnem

Szeptemberre kaptam előjegyzést, de anyu augusztus 30-án meghalt. A műtétet elhalasztottuk. November 30-án végül megtörtént a beavatkozás a Péterfy Sándor utcai Kórházban. A műtő előterében egy férfi ült, én pedig – ahogy szoktam – kérdeztem: – Milyen fajta lesz a műtét?

Ő pedig úgy magyarázta el, mintha egy játékboltban lennénk: – Képzelje el, van egy tábla lyukakkal – kör, háromszög, négyzet. A gép pedig legyártja azt a formát, ami pontosan illik a lyukba. Na, ez lesz a koponyájához.

Hát így lettem én egy élő puzzle. A gép legyártotta a hiányzó darabot, és beillesztették a helyére. A műtét hat órásra volt tervezve, de jóval tovább tartott. Amikor felébredtem, egy műszerekkel teli szobában találtam magam, és úgy éreztem, az ágyam egy függőhídon lebeg. A hányás nem maradt el – de hát ki számolja az ilyesmit, ha az embernek épp újraépítették a fejét?

Visszatérés a múltba – 18 évvel később

2018-ban újra visszatértem a Péterfybe. Nem nosztalgiából, hanem egy igazolásért: kellett egy papír arról, hogy a beültetett mini titán rögzítőelemek nem zavarják az MRI-t. Megkaptam.

Ahogy a Keletiből befordultam az utcába, egyből tudtam: itt van. Ez az. A kórház, ahol 2000-ben feküdtem. Ahol a fejem új formát kapott. Ahol a CAD-CAM technológia és az orvosi bátorság találkozott egy túlélő fejjel.

Beléptem. Az előtérben éppen festés volt. A portást alig találtam meg – fólia alatt, egy kis helyiségben ült. Elővettem a 2000-ben készült zárójelentést, és mondtam: – Ezt az orvosomat keresem.

A portás csak leste a papírt, majd így szólt: – Ez jó régi zárójelentés… Azóta az orvos már másik kórházban van. A Baleseti Intézetben, a Fiumei úton.

Megköszöntem, és megindultam. Tudtam, hol van a kórház. Odaértem, felnéztem: jó magas épület. Gondoltam: „Na Attila, kösd fel a gatyád. Itt megtalálni azt az orvost…”

Egyszerű nem volt. Az épület hivatalosan 6 emeletes (plusz a földszint és a technikai szintek), és a folyosók között párszor át kellett szállnom a liftekkel. Mit csinál egy egészséges ember, ha eltéved vagy nem tudja, merre kell menni? Egyszerűen megkérdez valakit. Nálam azonban ez a lehetőség ki volt lőve. Az agysérülésem miatt afáziával küzdök. Nekem elmagyarázni, mit is akarok, óriási, sokszor reménytelen küzdelem.

Így hát nem kérdeztem senkit, nem volt kire támaszkodnom. Csak a hatodik érzékemre hagyatkoztam, és mentem előre. Makacsul, lépésről lépésre követtem a megérzéseimet a folyosók labirintusában. És a megérzésem nem csalt meg: végül megtaláltam az orvosomat. Leültem a rendelő előtt, és vártam a sorom. Ami ezután történt, az már nemcsak papírmunka volt, hanem a bizonyíték arra, hogy a nehézségek ellenére is képes vagyok boldogulni.


Pedig… „nem vagyok híres. Vagy mégis?

Az orvos fogadott. Elolvasta a régi zárójelentést, rám nézett, megfogta a fejem, megsimogatta ott, ahol a plasztika volt. Csak ennyit mondott:

„Úgy áll, mint Katiban a gyerek.”

És láttam az arcán: ezt gondolja.

„Ezt jól megcsináltunk.”

Zárszó helyett – egy kis hivatalosság

Most, hogy belekezdtem írni a „legendautam” újra előkerültek a leletek, szeretném hivatalosan is dokumentálni: én voltam az egyik első beteg Magyarországon, akinél CAD-CAM technológiával végeztek koponyarekonstrukciót. Ez nemcsak orvosi érdekesség, hanem része a legendautamnak is. Egy olyan fejezet, ahol a technológia, az emberi gondoskodás és a túlélés humora találkozik.

Mert lehet, hogy a fejem egyszer megrepedt, mint egy tojás, de azóta is tartja a formát. És ha néha kicsit billeg is, hát az csak azt jelenti: még mindig mozgásban vagyok.

De a történet itt még nem ért véget…

Egy legenda, amit én álmodtam meg – de még messze nincs vége…” „Ez csak a kezdet volt. A legenda él tovább. Írta: Grünfelder Attila

Ha tetszett az írásom, írj bátran! Szívesen folytatom a beszélgetést veled. Facebookon így találsz meg: Grünfelder Attila (Egér) .Vagy keresd ezt a profilt: https://www.facebook.com/profile.php?id=100005975355818

🛡️ Ez a bejegyzés szerzői jogi védelem alatt áll.  

Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 4.0  

🔗 https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/4.0/deed.hu

                     


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

HATÁRMENTI LEGENDÁK: SEFTELÉS, KANNA, 123-AS MERCI

Ez a rész a kilencvenes évek vad, gázolajszagú és füstös határmenti világába kalauzolja el az olvasót.   Egy hamisítatlan időutazás a déli h...