LEGENDAUTAM – 2. FEJEZET ÚJRATANULNI MAGAMAT – TESTBEN, NYELVBEN, EMLÉKBEN

 

LEGENDAUTAM – 2. fejezet: Újratanulni magamat – testben, nyelvben, emlékben 1994-ben  egy autóbalesetben csak utas voltam, után agysérüléssel kerültem a Budakeszi OORI Rehabilitációs Intézetbe. A jobb kezem lebénult, és még most is béna. Mindent újra kellett tanulnom: öltözködni, járni és beszélni. Ez a fejezet arról szól, hogyan építettem újra önmagam apró lépésekből, logopédusok segítségével és saját kitartásomból – mert minden mondat, minden mozdulat újrakezdés volt.

LEGENDAUTAM – 2. FEJEZET ÚJRATANULNI MAGAMAT – TESTBEN, NYELVBEN, EMLÉKBEN.

1994. augusztus 20-án utas voltam, amikor – állítólag – a sofőr túl gyorsan ment  és felborultunk a kocsival. A fejem megsérült, agysérülést szenvedtem – és ez most is velem van

Ez a fejezet nem arról szól, hogy azon a napon mi történt. Azt majd egyszer megírom. Persze, nem biztos, hogy úgy is volt.Jó pár év eltelt, mire visszajöttek az emlékek – apró morzsákból raktam össze. Persze nem biztos, hogy pontosan úgy volt… de szerintem "úgy is volt"

1994-ben a Budakeszi OORI Rehabilitációs Intézetbe kerültem. A jobb kezem lebénult – és így is maradt. Szoktam mondani: ‘Nekem a jobb kezem olyan, mint a karácsonyfán a dísz. Ott van, szép, de nem használható. 

Magamból indulok ki, és egy dilemma járt a fejemben: mi a jobb – ez az állapot, vagy ha egyáltalán nem lenne kezem? Én az utóbbira válaszoltam. Mert ha nincs, legalább nem vársz tőle semmit. Így viszont ott van, emlékeztet, de nem segít.

Ott meg kellett tanulnom újra öltözködni, fürdeni, közlekedni – önállóan. Minden nap volt torna, és logopédushoz is jártam. Pontosan tudom, mit jelent újra megtanulni magyarul beszélni.

Az agysérülésem miatt afázia és egyéb maradó sérülés alakult ki nálam – olyan nyelvi zavar, amely a korábban kialakult nyelvi képességeket érinti. Egyszer egy logopédusnál tanultam beszélni, és nagyon érdekes módszert alkalmazott. Az asztalra játékállatokat rakott ki. Azt hittem, játszani fogunk. Hát nem – ez a ragozás gyakorlására szolgált.

Megkérdezte tőlem: – Hogyan mondjuk többes számban például a „ló” szót? Mondhattam volna „lovak” vagy „lovakkal”, de én egyszerűen csak azt mondtam: – Sok ló. A logopédus elnevette magát.

Az OORI-ban nagyjából megtanultam beszélni, de hazatérésem után is folytatni kellett a logopédiai fejlesztést. Édesanyám keresett nekem egy logopédust – Rózsikát, aki Bácsalmáson, az iskolában dolgozott. Talán ha ő nincs, ma sem tudnék rendesen beszélni!

Rózsikánál jobb logopédus nincs. Egy igazi mester!. Ahogy visszaemlékszem: hihetetlen, hogy belőlem mit hozott ki. Lelkiismeretesen segített nekem. Ő nemcsak logopédus volt számomra, hanem egy olyan személy, aki igazán fontos lett az életemben

         Záró gondolat – a dilemma, amit nem kérdeztem

Nem arról írok, milyen vagyok. Nem sírok, nem kérdezem: „Mi lett volna, ha nem ülök be abba az autóba?”

Viszont van egy másik „HA”. Ha a sofőr nem olyan sofőr lett volna. Talán nem törtszét életemet 

Én soha nem tettem fel magamban ezt a kérdést. A válaszom egyszerű: ez van, ezt kaptam – kitől? Nem tudom. De ebből építkezem.

Láttam már nálam rosszabb állapotot. 

De megtanultam: mindenkinek a saját baja a legnagyobb. 

-Ha valakinek leesik a körme, neki az a világvége – még akkor is, ha mellette a kórházban valaki egy testrészt veszít el.

Ez nem önzés. Ez emberi. Mindenki a saját fájdalmát érzi legjobban. Én pedig a sajátomból építkezem – mondatokból, emlékekből, túlélésből.

De a történet itt még nem ért véget…

Egy legenda, amit én álmodtam meg – de még messze nincs vége…” „Ez csak a kezdet volt. A legenda él tovább.” Írta: Grünfelder Attila

Ha tetszett az írásom, írj bátran! Szívesen folytatom a beszélgetést veled. Facebookon így találsz meg: Grünfelder Attila (Egér) .Vagy keresd ezt a profilt: https://www.facebook.com/profile.php?id=100005975355818 

Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 4.0  

🔗 https://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/4.0/deed.hu